Ásó, kapa s a piszkavas - 77 kép egy házasságból
Tuzson Edit "Ásó, kapa s a piszkavas" című könyvét mutatják be szeptember 29-én, pénteken 19:45-től a Szatmár Megyei Könyvtár olvasótermében. A könyvbemutató a Könyvtárak Éjszakája országos rendezvény keretén belül zajlik.
A csíkszeredai elsőkönyves szerző könyvének alcíme ,,77 kép egy házasságból``. Az esemény házigazdája Veres István erdélyi magyar újságíró, műfordító, aki a Szatmár Megyei Könyvtár részéről felvezeti az eseményt, a kötetet pedig Kereskényi Sándor irodalomtörténész méltatja. A bemutató oldott-közvetlen hangulatát Péter Attila Zsolt “Pedro” gitárjátéka és Rappert-Vencz Stella színművésznő által felolvasott írások teszik teljessé.
Ásó, kapa s a piszkavas
"A házasságról, a családról és a szerelemről" szól Tuzson Edit újonnan megjelent könyve.
„Ha elgondolkozom, hogy tulajdonképpen mi is az, amit ezekben az években úgy igazán adtál nekem, akkor az életkedv jut eszembe elsőként. Reményt és élni akarást öntöttél belém. Aminek híján voltam akkoriban. Talán még most is időnként, de egyre ritkábban. Olyankor pedig hagyni kell engem egy kicsit meghalni. Persze csak hogy újjászülethessek. Csak annyira. Eddig még sikerült tartani a mértéket.” – összegez Tuzson Edit, akit újonnan kiadott könyvében elsősorban nem az életközépi válság foglalkoztat, hanem hogy mit jelent számára az a férfi, akivel összekötötte az életét, és akivel három, mára már egyáltalán nem kicsi fiúgyereküket nevelik.
Esszék, vallomások, morfondírozások, történetek szerelemről, párkapcsolatról, házasságról, családról. Férjének ajánlja a könyvet a kötet első lapján a szerző, és az első laptól kezdve az utolsóig hozzá beszél. Olyankor is egyes szám második személyben fogalmaz, amikor a témának nincs közvetlen köze a társához – leginkább azért, mert neki szeretné leghamarabb elmesélni, hogy mit élt meg, mit látott azokban a helyzetekben, amikor nem volt jelen a férj, például amikor nélküle ment kirándulni vagy nyaralni.
A könyv legfontosabb kérdései, témái: Ha annyira boldogító érzés a párkapcsolatban megélt testi-lelki egység, miért van szükség alkalmanként külön megélt időre, élményekre is? Miért olyan rettentően nehéz a vitákban, veszekedésekben egymáshoz közelíteni a különböző nézőpontokat, gondolkodásmódot? Hol van az ideális középpont a nyers szókimondás és a feszültséget felhalmozó elhallgatás közötti skálán? És hol van az önfegyelem és az önfeledt életélvezet ideálisan meghúzott határa? Mennyi szabályra van szükség ahhoz, hogy jól működjön a család, de ne is béklyózzon meg? Hogy lehet annyi idő után is fenntartani a másik érdeklődését, izgalmát? És hogyan fogadhat el a másik, amikor kiállhatatlan vagyok? Mik a házasság aranyszabályai a munkahelyi takarítónő szerint? Hogy zajlik le a megbocsátás egyéni folyamata? Milyen az egyikük, és milyen a másikuk személyisége, milyen a család dinamikája, és mi az, amit továbbadtak, továbbörökítettek a gyerekeiknek?
Minderről úgy ír a szerző, hogy kerüli a pszichológiai szakzsargont, ahogy a bulvársajtó lélektani rovatára jellemző és a közösségi médiában oly népszerű „falvédőbölcsességektől” is megkíméli az olvasót. Minden egyes részt egy irodalmi idézettel kezd: ezzel is jelzi, hogy meggyőződése szerint az irodalom többet tud a párkapcsolatokról, mint a folyóiratok lelki tanácsadói és a motivációs előadások szónokai, mégpedig azáltal hogy nem csupán elméleti ismereteket, de érzelmi tartalmakat is közvetíteni tud.
A mesterkéletlen őszinteség és a székely humor teszi izgalmas olvasmánnyá a könyvet", írta Tuzson Edit könyvéről annak marosvásárhelyi szerkesztője, Mihály Emőke.
